A tegnapi sorok befejeztével még azt is eldöntöttük, hogy ha lehet, maradunk még egy napot, mert ennyi idő alatt alig valamit csináltunk, és annyi mindent szeretnénk még. Utólag visszagondolva, amikor ezt eldöntöttük, még nem is igazán láttunk minden lehetőséget, 12 órával később már azt sajnálom, nem egy hétre jöttünk ;-)
Későn reggelizünk, mondanom sem kell, milyen finomakat a terülj-terülj asztalkámról, így viszont találkozhatnak a kölkök Kasimirral, aki meglátogatja a gyerekeket, ölelkeznek, táncolnak, énekelnek. Kedves kis tíz perc. Eztán elnézünk az Reiter's Avance hotelt az Reiter's Supreme hotellal összekötő fedett folyosóra, megnézzük az ottani boltokat, veszünk egy két apróságot, hogy végül a kertbe jussunk. Vízi csúszda, ugrálóvár és trambulin - nálunk (és valószínűleg nem csak nálunk) tuti siker.
Egy gyors kitérőt teszünk Oberwartba (Felsőörbe), pótolni kell néhány elfogyott tételt, aztán - Barni legnagyobb örömére - szedjük a lábunkat a fürdőbe. Nagyfiam szinte meg is tanul úszni ez alatt a pár nap alatt. Mivel Banka szőkenöcisre veszi a figurát, nem pancsolunk, pontosabban ő nem, úgy hogy elindulunk, hogy a külső és a felnőtt fürdőrészt megnézzük. Ott már termálvíz is van, és felsorolni sem tudom, mennyi minden még. Bár persze mindenhol van, ahogy dohányzó szobák, szalonok is. Szerintem már itt fáradtak voltunk, a fiúk megállás nélkük ugráltak, csúszdáztak és egyebek.
Épp hogy a reggelin túlvagyunk, már jön is az ebéd, könnyű finomságok, finom édességek - alig vártam, hogy ágybaboruljak, de megismerkedtem az étterem magyar vezetőjével, beszédbe elegyedtünk és megosztott velem néhány új információt, illetve egy kis szállodai sétára invitált. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy szinte semmit nem láttunk még... ;-) Végiggondolnom is nehéz Takács úrnak köszönhetően miket láttam még, de ha azt mondom, hogy döbbent arccal sétáltam végig a szállodán, akkor nem túlzok. Ami nagyon fontos a hotel szemléletében, hogy kizárólag gyerekes családokat fogadnak, ráadásul csak úgy, hogy a kölkök max. 16 évesek (akik ebbe nem férnek bele, azok számára a már említett szomszédos Supreme hotelt ajánlják). A bővítések, fejlesztések folyamatosak, most éppen egy új kültéri játszórész épül, illetve egy wellness paradicsom a már meglévő mellé. Szóval, amikor épp a folyosón sétáltunk, hogy honfitársunk a borospincével dicsekedhessen, a szomszédos helyiségben épp kenyeret készítettek, sütöttek a vendégek és szakértő segítőjük. Innen a pazar istállóba mentünk (hűűű, hány hazai lovarda megirigyelné ezeket a feltételeket....), a hotel tulajdonosa híres lipicai tenyésztő, de e jószágokon kívül még több más is látható, többek között nemrég született pónik. A tulajdonos, Karl J. Reiter, vendégének épp az egyik új szerzeményét mutatta meg, így még arra is volt alkalmam, hogy kezet rázzak vele ;-)
Innen már "csak" egy állomásra mentünk, a nemrég átadott pagodába, ahol szórakoztató részek kaptak helyet. Hát, emberek, ez is valami eszméletlen... Volt ott egy kézműves klub kicsiknek (napi 1-2 foglakozással), egy dühöngő a kölköknek (ha rossz idő lenne) meg egy tiniszoba (csocsó, ping-pong, darts). Aztán egy színházterem, ahol naponta egy mesefilmet is levetítenek, különben meg a gyerekek filmet forgathatnak, színdarabot adhatnak elő - nem hiszem, hogy taglalnom kéne, hogy egy eldugott burgenlandi kisfalu extra szállodájában lévő színházteremért hány hazai társulat adná oda fél életét... No, ezen kívül még van egy bébirész (félévestől 3 évesig) mindenféle csudi játékkal, foglalkoztatóval, akár egész nap, akár csak étkezések alatt, akár csak alvásidőre, felügyelettel, szülők nélkül. Egyet sajnáltam csak, magyar nyelvű felügyelet csak nyáron akad, most nem volt, különben Bankát beutaltam volna egy órácskára délután.
Miközben én körbejártam alkalmi idegenvezetőmmel, Barni a játszóban ugrándozott, családom többi tagja pedig irigylésreméltóan sziesztázott.
Mondanom sem kell, hogy az obligát fürdőzés következett, és persze annyira tele voltunk, hogy a mai uzsit is kihagytuk... Sebaj, mindjárt itt a vacsi ;-)
A Kasimir Kid's waterworld után még volt annyi erőnk, hogy együtt is megnézzük a pacikat, megsimogassuk a kis pónit, aztán már tényleg csak vonszultuk magunkat a bárba. Egy kis játék, ezzel párhuzamosan mogyorózabálás jányom részéről, no és persze egy kis welcome drink.
A mai vacsora teljes egészében büféjellegű, ráadásul magyar tematikájú. Vadragu, rántott húsok, borjúpaprikás, harcsapaprikás, finom ízek, továbbra is szuper salátabár, és még annál is jobb deszertek. A somlóijuk nem a klasszikus receptet követi, de zamatos és nagyon könnyű.
Eredetileg úgy terveztük, hogy a fél 8-as kézműves foglalkozást megnézzük, de a kölkök már több időt töltenek a földön fekve, mint játszva, úgy hogy menni kell, fürdés aztán alvás. Mi és még dőlünk-borulunk, aztán álomba merülünk.............
kilátás erkélyünkről az esti szürkületben
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.