3. nap - 2010. január 1.
Végre egy igazán jó nap! Ez az év jól kezdődött!
Kis fejtöres után Kőszegre és környékére tervezzük ezt a napot. Magunkhoz képest későn indulunk, de kétségtelen, hogy azon kevesek közé tartozunk, akik már talpon, úton vannak. Ugy 25 éve nem jártam Kőszegen, de csalatkoznom kell egyébként jó memóriámban, mert ez egy gyönyörű város. Ha Sopron az egyik kedvenc, Kőszegnek is hasonló sors jár, de valahogy mindig kimaradt az itinerből, mindig kiesett az útból.
Üres városba érkezünk. Teszunk egy nagy sétát, ami ha nem is embertpróbáló, gyerek- annál inkább. Behaladunk az óvárosba, elmegyünk a Jurisics-várba, ahol számos időtöltést találunk. Ott a kis cella, kaloda, a fotóparaván, a szobor, és nem mellesleg a Szamos múzeum. Szamos az Szamos. A marcipán az Szamos. (Legalábbis idehaza mindenképpen.) A vásárlas öröméhez ;-) ezúttal a kiállítás is társul. Marcipánfigurák segítségével számos mesejelenet elevenedik meg, gyerekeink örömére.
Amint kilépünk a "szentélyből", a vásárfiai rögtön megfogyatkozik. Ami jó, az jó.
Komotosan visszasétálunk a Szentháromság térre, és lassan ebéd után
nézünk. A főtéren áll az Írottkő Hotel. Nyolcvanas években épült falait a közelmúltban plasztikázták, de ez sem hozza a környékhez méltó szintre. A jelenkor erről mit sem tehet, igy is a város közepén,
pazar látvánnyal kinálja 3 csillagos szobáit. Az étterem felől érkezünk, ami kintről nézve csak azért kap zöld lámpát, mert tuti nyitva van, és az ebédet már nem akarjuk tovább húzni. Kivülről nem is feltételezzük, milyen kellemes milliőbe csöppenünk. Gyors rendelés, kis felmelegedés. Hmmm. Összességében ehető volt az ebéd, de a tárkonyos raguleves abszolúte nivó alatti - a galuska benne peppé főzve, a konzervzöldségek (!) pedig nyersek. Leve tejszines raguleves helyett inkább egy századrangú menza tejes löttyét idézi. Hagyjuk. A gyerekmenü husija rendben, a többi szintén.
Fárasztó volt a nap eddigi része, pocak tele, úgy hogy várható, hogy a kölkök elszunnyadnak. Bozsok felé indulunk. Az Árpád-kori alapokra épült Sibrik-kastély vonzó látvány, bár a kastélyhotel elnevezés viccesen túlzó.
Velem a következő állomás. Kisgyerek koromból még emlékszem, ez annyira közel van az osztrák határhoz, hogy nem volt "támogatott" erre kirándulni. Ma már gyakori túracél. Viszonylag sokáig fel lehet menni kocsival, az úttól néhány száz méterre emelkedik a Szent-Vid kápolna. Éppen felújítás alatt. Kirándulásunkat a kőszegszerdahelyi vizimalom zárná, de sajna télen zárva. Még veszünk a faluban pár kilo mézet, becsületkasszával !!!, aztán olyan köd omlik ránk, hogy nehézkes lesz a hazaút.
5 óra után érkezünk apartmanunkba, koraesti ejtezős, ez-az, és vége is a 2010-es év első napjának.
Holnap hazautazunk. Először Veszprémnek vesszük az irányt, aztán a rokonlátogatás után irány a "home sweet home" :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.